Sezu szerint a világ...

Hanyagolva érzem magam. És nem csak érzem, de hanyagolva is vagyok.

Raul most adta ki új dalát, "Barát nélül" címet viseli. Ez megint rólam szólna? De ha nem is, az időzítés tökéletes.

Univerzum: EZT DIREKT CSINÁLOD!!

Nem tudok semmi éretelmes összefüggő mondatot leírni, szóval ne haragudjatok..

ÚJ ÉLETET AKAROK KEZDENI.

És rohadtul nem azt csinálnám újra, amit eddig. Valami mást, hátha boldogabb lennék.

Szeretnék több életet. Az összeset végig élni születéstől halálig. És utána választani. Választani egy életet, és azt újra élni, és azt élni örökké! És amelyik nem tetszik, annak hamar véget vetni. Meghalni..

És ha ez az új élet azzal jár, hogy akiket most nevezek barátaimnak (de számukra én nem vagyok barát) nem ismerhetem meg, nem találkoznék velük és nem tudnék róluk...

Azt mondanám.. talán megérte. Akkor nem kellene ennyit csalódnom mindenféle kis hülyeségen. Nem kellene azt látnom, hogy lecseréltek. Nem érezném ugye hanyagolva magam. Nem sírnék.
Utálok sírni. Pedig néha jól esik. Most jól esik. Sírnék addig, ameddig ide nem jönne hozzám valaki, akinek számít a véleménye, akitől kérek vmit, egy ölelést, egy baráti puszit, egy baráti támaszt. Ezeket nem fogadom el mindenkitől. Csak tőlük! Akiknek olvasni kéne ezt és rájönni, h " basszus, a sezu... "
Nem fogják olvasni. Nem, mert tudom, mert ismerem őket, mert nem fogom megmutatni nekik. Mert félek a véleménytől. Attól, hogy már megint csak a lebaszás jár ezért.

Mert, hogy én nem keresem őket. Pedig minden mozdulataikat figyelem.
Nekik kéne keresniük engem.

Lebasznak azért mert csak sajnáltatom magam, és ezt nem tudják elviselni és azt mondanák, h ezért cseréltek le, ezért hanyagolnak, ezért nem barátkoznak velem, mert ez a tulajdonságom az agyukra ment.
Mintha emlékeznék arra a mondatra, hogy ' Hülye vagy, nem mész az agyamra sezu...!! '

Hát akkor mindegy. Én meg naivan be is dőltem ennek a mondatnak.
SZOKÁSOM!!! -.-

...

Valami miatt lenyugodtam. Most jelen pillatanban azért nem sírom el magam, de állítom ha kilépek a teremből rögtön visszatér ez a szar érzés.

Várok valamit.. remélem sikerül. És újra boldog leszek.

)

Na BlogManók~

Most nem kímélek senkit.

Tavaly írtam utoljára ide. Boldog új évet amúgy így február vége fele...Hiányoztatok. Gondolom én nem nektek. Juj, kezdődik az önsanyargatás, meg a sajnáltatások stb stb készüljetek fel mert ROHADT IDEGES VAGYOK...

Ez a blog csak a negatívumokat vonza, de ez megy, ez kell nektek is, ezt tudom leírni, ebbe sokkal több érzelem van, mint egy nyáladzós, semmiről sem szóló kis hülye, rövid boldogsággal teli posztban lásd: ELŐZŐ...

IGEEEN. Kezdjük ott, h megint én szúrtam el dolgokat. De, miért csak velem történnek a szarságok? Nemár Univerzum igazán piszkálhatnál vki mást is -.-

A legapróbb, legalja kis primitív hülyeségek történnek meg velem, de 1 nap az összes, persze h felhúzom magam és hirtelen felindulásból kiírom magamból, ti se unatkozzatok, olvassatok. Most aztán lehet röhögni.

Nem is tudom hol kezdjem ,de mindig ugyanaz a téma..

KÉZILABDA VS. MŰVÉSZ ÉLET

Megint választási lehetőség előtt álltam nem egészen 1  hete.

Megint a kézilabdát választottam.

Megint itthon maradok és tanulom a semmit, holott ha elmentem volna egy féléven belül grafikust faragtak volna belőlem.. 5 ÉVE!!!

Senki sem él örökké. 5 évem oda van. Ezt az 5 évet sehol sem fogom bepótolni.

Én, aki egetrentgető önbizalommal rendelkezett a művészetből most ott tartok, h szart sem tudok és egy senki vagyok. És ott tartok, h le is szarom már h nem élek örökké. Mindegy ...csak rövid legyen.

MINDENKI HIBÁS.

CSAK ÉN NEM!

Én csak annyit rontottam el, hogy rossz döntést hoztam. 
És ezek, akik mellettem vannak még bíztatnak is a rossz döntésben és állítólag támogatnának, de nem teszik, csak mondanak vmit, amitől megnyugszom, holott tudják az igazságot, h a jövőben még rosszabb helyzetbe kerülök, kevesebb dolgot fogok elérni, mint ebben a ratyi 5 évben.

Mindenki csak elhagy engem. Én senkit sem tudok elhagyni. Miért nem? Mert belém nevelték. Azt, hogy maradjak otthon, este 8ra hazaérjek és 9kor takarodó.

Belém nevelték, h városon kívülre ne merjek elmenni, nem hogy országon kívül, mondok jobbat LAKÁSON KÍVÜL!!

Belém nevelték, hogy maradjak itthon, de ezt most megbosszulom, hiszen ténylegesen itthon maradok 20 évesen, a nyakukon fogok lógni, mint vmi élősködő. Ők akarták így.

Nem merek igent mondani egy baráti délutánnak.
Nem merek igent mondani egy főiskolai jelentkezésnek.
Nem merek igent mondani egy kettős játékengedélynek.. 
Nem merek igent mondani... EGYEDÜL.

Hiszen mindent ők csináltak meg helyettem, most meg hipp-hopp elvárják, hogy az összes dologban az életemben egyedül döntsek a saját sorsomról és jövőmről..

ÉN 5 ÉVE ELAKARTAM MENNI HOGY VALAMIRE VIGYEM.

Itthon maradtam és egy senki lettem.

Pedig Dunaújvárosé a szívem.. 
És csak széttépni tudja, de kitartok még mellette... 
De mindig csak széttépi utána is...

Kézilabda? Művészet?

Nem vagyok senki. Csak egy fekete pont a világban. Pedig A SEZU akartam lenni. 
Elintéztétek..

Saját magamnak mondok ellent.

ÉDES ISTENEM!

1 PERCNYI BOLDOGSÁGOT AJÁNDÉKOZZ NEKEM CSAK ÚGY! NEM KÉREK SEMMI MÁST, CSAK H TISZTÁN LÁSSAK. 1 PERC ELÉG. ÖNFELEDT NEVETÉS, A FELLEGEKBEN JÁRÁS, GYÖNYÖRŰ IDŐVEL MEGSPÉCIZVE...

najóó nem nem kérek sok mindent, nem akarok elkényeztetve lenni, nem követelőzöm. CSAK BOLDOG AKAROK LENNI EBBEN A SZAR HELYZETBEN.

Hogy egy picikét élvezzem is.. nem csak szenvedjek..

Oda lett az álmom, oda lett a csodás kb 13-15 éves álmom. Oda lett...a gyerekkorom.
Legyen a kézilabda.. Legyen...

Sezu - a rossz döntések istennője -

Szépestét ~BlogManók (:

Nem lesz hosszú történet, amit ide most leírok.

Ne várjatok mást, egyszerű helyzet jelentés.

Az életem kissé helyreállt, és érzem a pozitív változásokat. Köszi Univerzum :)

BOLDOG VAGYOK

Sálálá lálálá lálálá 
:)

Egy új információ: Sezuszon új blogom nyílt, elsősorban a csapatomnak :) Csekkoljátok!
Puszi :)

Őszi - téli depresszió 2013

Egyszóval. UTÁLOM AZ ÉLETEMET!

Utálom azt, hogy mindenki a jövőjéről dumál, hogy már meg van a terve, hol folytatja, mit szeretne. Utálom, hogy nekem nincs jövőm, minek jövő, ha én ma este meghalhatok?

10 éve baszódott el nálam minden. 10 éve. Ott szerencsétlen picsagyümölcs létemre ' IGEN '-t mondtam, holott nem kellett volna ezt mondanom. Visszapörgetném az időt és egy kibaszott szívlapáttal szétcsapnám a fejemet. Hogy mertem én magamtól dönteni?  Pörgetnék utána kicsit tovább és visszatérek 2009-be. Ott pedig azt mondanám, hogy ' IGEN ' és ha anyámék nem engedték volna, erősködtem volna. Akkor talán nem sírnék ma este.

Mindenki a mosolygós lányt látta. Egy nagyon jó színész vagyok. Csakhogy már 2 éve ez az álarc lekopott. Mostmár nem " Sezu, a jókedvű " van, hanem " sezu, a depis " 
Megakarnak ismerni. Olvasd a blogomat fatherr, mást nem tudok mondani. Olvasd a szöveget a sírásom nélkül.

Több, mint 5 éve csak a szalagavatómról álmodozom. Ma tudatosult bennem 100%-ban, hogy abszolút nem fog összejönni.

MIT CSODÁLKOZOM???

Vázoljuk fel, hogy mi a franc jött össze nekem valami is az 5 év alatt.

1. ..
2. őőőm..
3. hmm
4. SEMMI!!

Szerettem volna csoportvezető lenni? HAHAHAHA....NEM. Aha életem első pofára esése, rendben, szomorkodtam, tényleg nagyon akartam, második évre összeszedtem magam.
Jelentkezek csoportvezetőnek megint? HAHAHAHA...NEM. Miért is vennének fel, kivagyok én itt, hogy bármit is akarjak. 
Világi festő akarok lenni? Mindenhonnan célzás szerűen kapom a szarozásokat. 
SEZU, CSESZD, HOGY MERED VENNI A BÁTORSÁGOT, HOGY TE ITT ÁLMODOZZ!
Jó, akkor ne legyek festő, legyek kézilabdás, ha már egyszer elkezdtem sportolni (ugye? Ugye?? Az a 10 év..) NEM! Rombolj le lelkileg, mond azt hogy senki vagyok, ne adj lehetőséget 1 évig, kivételezz a kedvenceiddel, engem meg alázz meg. Ez megy!

13. F osztály. Sezu vagyok, 19 éves.
Mit értem el eddig, valami pozitív élményt? Öszintén mondhatom, hogy semmit. 
Lehet megint a véleményeket írni, hogy én csak sajnáltatom maga, biztos azért írom, mert feltűnési viszketegségem van, kell a figyelem és a törődés. Igen barátom kell, a szeretet, amit sosem érzek, mert nem tudom hogy mi az, ha véletlenül valaki szeretne, nem ismerném meg az érzést, mert nem tanították meg nekem.

Én basztam el. Én vagyok a hülyegyerek. Én kezdtem el álmodozni, nem szabadott volna. Ilyen az énem, múltban ragadt, álmodozó. Legnagyobb csalódásokat én élem át, augusztus 13 óta semmi jó nem történt velem, sőt csak rosszabbodik a lelki állapotom, és nem tudok egyedül felállni. Igen ez egy segélykérés, egy segélykiáltás! 
De ne csodálkozz, ha sietsz hozzám segíteni nem fogadom el. Persze, hogy nem, akadékoskodok, bosszantó leszek, hisztis, stb. AKARJ SEGÍTENI ÉS POFOZZ FEL ÉS KUSSOLTASS EL ÉS MONDD, HOGY BAZDMEG ÉN MOST SEGÍTENI FOGOK NEKED!

Én nem fogom hagyni. Ilyen vagyok. Ha egyedül nem tudom megcsinálni, segítséggel biztos nem. És ne sértődjön meg senki, hogy én azt mondom, hogy utálok mindenkit. De elsősorban magamat! AZ ÉLETET.

Valaki valami csodát műveljen már. Hogy a picsába találkozhatok egy jótündérrel? És kérhetem tőle azt, hogy ezt az életet akarom, csak újrakezdve. Mindent megakarok változtani.

Felmerül a kérdés: akik barátjuknak tekintenek engem, azokkal egy új élet kezdetekor a sors újra összehoz? Lehet nem.. És tudod mit? Lehet megérné. Ha boldogabb életem lenne, sírás mentes, csupa derű és kacagás...Megéri.

Fáj már a szemem. Most jól kiszáradt. 
Fáj mindenem. Belül. Rosszul vagyok. Nem akarok rossz életet. Miért nem érdemlek meg egy kis boldogságot? Szeretnék egyszer felszabadultan nevetni és nem gondolni az élet szarabbik változatára. Szeretnék 1 napra csarélni valakivel. 
Kérlek!! Segíts!!

Most olyat írok, hogy magam is megemlegetem :D

Hát igazából csak annyi kedvem van az íráshoz, mint az élethez, kb semennyi.

Egészségügyi állapotomhoz visszatérvén meg kell nyugtatnom a népet, hogy jól vagyok. Szedem a gyógyszer, ha nem is rendszeresen :D Jó néha-néha egyet-kettőt kihagyok, de szerintem belefér, mert elfelejtem..:$ De már most érzem a hatását és ennek nagyon örülök! Bár kicsit most megint kezdek betáposodni, hogy Gábor ismerősömet idézzem. Lehet erre a hétre kidőlök nátha miatt..:/

Amúgy pozitív tulajdonságai a napjaimnak csak ennyi. Egyre többet sírok. Nagyon kivagyok borulva, stresszes vagyok, fáradt és mindennel terhelt, de abszolut rámzúdítanak minden szart egyszerre... Csináld ezt-csináld azt és nem veszik észre, hogy rohadtul nincs kedvem élni sem, nemhogy még dolgozni.

Most a mai nap egy kicsit a szalagavató tudata miatt estem össze. Sírva fakadtam, mert erre már nagyon rég óta várok és most tudatosult bennem, hogy valószínű nem leszek hercegnő, nem fogok csodaszép ruhában nőiesen, kecsesen keringőzni emberek előtt, magamban röhögve, hogy 'HÁHÁ, én végeztem és most mindenki figyeljen rám, én vagyok a középpont...' 
Semmi ilyesmi nem lesz... 

De a sírás után kicsit helyre tudtam magam rázni, megkönnyebbülve éreztem magam, kisírtam a bajom :) 
De manapság egyre több ilyen napom van. Sőt a legborzasztóbb az, hogy este törnek rám rendszerint ezek a síró rohamok. Olyankor minden szar gyerekkori élményem előjön és csak bőgök, mint egy óvodás.. Egyszerűen megállíthatatlan vihar szerűen csap le rám a sírás. 
Nincsen semmi pozitív élményem... Most komolyan belegondolok és nem csak azért, mert 'jaj biztos szomorú vagyok és ezért beszélek hülyeségeket' nem...!!! Semmit nem értem még el, semmit nem éltem még meg, visszaemlékezek és csak a rossz jut eszembe, mert más nem is nagyon tudna. 
Rossz gyerekkorom volt..Na.. Hát ezt be kell ismerni.. Szerintem ezek hatására vagyok olyan, amilyen: mimóza, naív, kis hülyegyerek.. Ez van.

Én világ életemben pozitívan fogtam fel mindent. Igaz voltak hisztirohamaim, de mindig tudtam magamban tartani a lelket, és nem sírtam el magam minden szaron. Mosolyogtam, leszartam mindent és mindenkit, azokat, akik engem is leszartak és megbántottak. Ma már ez nem így van. Már belefáradtam a folytonos jókedvbe, már szószerint görcsöl a pofám a vigyortól, és elegem lett, meguntam a pozitív életmódot, mondván, hogy minek legyek pozitív, ha az élet csak negatívat ad.

MERT EZ AZ ÉLET!!

" Az ember társas lény, ő sosincs egyedül, halála pillanatában sincs egyedül...."

HAZUGSÁÁÁG!!!

Rogadtul egyedül van mindenki, főleg én, én mindig is barátokat akartam, egy társaság tagja lenni, baráti öleléseket...ehelyett csúfolást kaptam, piszkálást és kiközösítést,

EGYEDÜLLÉTET!

De ha most hozzám mer valaki jönni és megmer ölelni, abban a pillanatban küldem el őt a picsába, mert ne érjen hozzám, ne most jusson eszébe amikor LEÍROM IDE, mostmár senki barátságát, szeretetét nem fogadom el, akkor jutott volna eszetekbe, amikor nem mondtam ki...

Néha mindannyiunkat hatalmába kerít valami megmagyarázhatatlan szomorúság, amin sehogy sem tudunk úrrá lenni. Rádöbbenünk, hogy elmúlt a mágikus pillanat, anélkül, hogy csináltunk volna valamit, s az élet többé nem fedi fel előttünk csodáit.
Nem is tudom, minek tudnék most így örülni, hogy csak egy picit legyen jókedvem... Nem jut eszembe semmi. Sajnálom.. Vége van..

Fú, ezt most jól esett leírni. 
Ennyi az én mai érzésem, lesz még több is ne aggódjatok. De most palacsinta time van, anyuci úgy gondolta kedveskedik.... 
Na, de azért mert én rendes kölök vagyok, remélem Nektek jobb napjaitok vannak ~Manók... Vigyázzatok magatokra.puszi

Na leírom egyszer, egyben, hogy mindenki tudja, vagy csak épp azok, akiket érdekel, és hogy ne kelljen mindenkinek elmesélnem külön külön :D

Ugorjunk vissza. 2013. 09. 04. szerda van.

Délután edzőmeccset játszottunk Pécs ellen, amikor fogalmam sincs, hogy mit csináltam, egyszercsak megfájdult a hátam egy pontban középen, mégis kissé jobb oldalt.
Ez estére csak fokozódott, mert bekentük mindenféle kenceficével és még masszírozó géppel is meggyúrtuk... De egyre jobban fájt és már nem csak egy pontban. 
Nehezemre esett egy poharat felemelni, a fejemet jobbra-balra mozgatni, ülni, feküdni, állni. Egyszerűen én estére lebénultam.

Na elkövetkezett a csütörtök reggel, amikor fogalmazzunk úgy, hogy meghaltam 2 órára. Tehát 5:40-kor felkelek és csoda, hogy a szememet kitudom nyitni, mert amúgy megmozdulni nem bírtam. Voltak pillanatok, amikor muszáj volt vmit kezdenem magammal, mert már rohadtul kellett pisilnem például, és megpróbáltam felállni. Hát ne tudjátok meg. Belém nyilalt a fájdalom és csak álltam ott mint egy fasz a tudjukmiben és csak zokogtam, mert egyedül voltam és nem tudtam mit kezdeni magammal és féltem, hogy nekem komolyabb bajom van és senki nem tud nekem segíteni...

Aztán nagy nehezen 3 óra alatt összeszedtem magam annyira, hogy felálltam és kicsit próbáltam tartani magam törzsből és sétálgattam mindenfelé. Délutánra már helyre pofoztam magam és elmentem dokihoz. Hát poén volt, mondom hátizomhúzódással megyek, erre elküld röntgenre BORDATÖRÉS gyanúja miatt. Hát rendesen belémrakta az ideget. Röviden erről ennyit.

Péntek van ma. 
Felkeltem és röntgenbe mentünk. Sok sok óra múlva kiderült, hogy nincs semmi bajom, helyette más problémák. Doki azt mondta, hogy kiskoromban hirtelen nőttem (ami így is van) és a szervezetem nem tudta felvenni a tempót. Nem tudta építeni a kis gerincemet, ezért kicsi csigolyáim vannak. Ezek a kicsi csigolyák az edzésekkel terhelve kezdenek összenyomódni, ékalakúak lettek és a köztüklévő porcok elkoptak. NINCSENEK PORCOK (vagyis vannak, csak nem egészségesek)  A CSIGOLYÁIM KÖZT!!! Aztán most ilyen porcvéfő, porcfejlesztő gyógyszert kaptam, vagyis kapnék, ha nem fogyna el az összes patikában. 
Az ilyen porctalanság azért is veszélyesebb, mert a csigolyák még igaz, nagyon messze vannak atótl, hogy egymáshoz érjenek, de attól nem, hogy az idegeket nyomják. Így ez magyarázatot adott arra,  hogy én másfél éve miért mentem orvoshoz lábzsibbadás miatt :)

Elvileg ez, ha rendesen szedem a gyógyszer és a gyógyszer segít, hónapokon belül változást tapasztalhatok. A változás pedig csak ennyi: nem fog fájni a hátam. Emberek, ilyen dologban én sosem gondolkodtam, és most hirtelen bevillant, hogy én így nőttem fel, nekem világéletemben fájt a hátam és hozzászoktam, azzal magyaráztam meg, hogy biztos fáradt meg ilyenek, de nem. Ha a gyógyszer meggyógyít, nem fog fájni, és teljese mértékben egészséges leszek. Talán ennél nagyobb kívánságot/ajándékot nem is kaphatnék. Viszont, ha a a gyógyszer nem segít nem kell elkeseredni, mert még mindig vannak olyan terápiák, amik segítenek, illetve azt vettem észre, hogy ezt a doki nagyon komolyan veszi és segít nekem, havonta visszakell járnom hozzá, csak azért, hogy tudja, hogy mi van velem. Elég lesz annyi is, hogy "Csá, jól vagyok...Még" :D

A tudattól, hogy a jövőben fájdalom nélkül kell élnem, boldoggá tett. És nagyon remélem, hogy ez valóra válik. Komolyan mondom.... Én többet nem kérek senkitől semmit, ha sikerül meggyógyulnom.

Kb ennyi ez a pár nap. Most jelen pillanatban azt érzem, mint legelső nap, egy pontban fáj. Fájdalom csillapítót is szedek, úgyhogy hamar meggyógyulok. 
Remélem Nektek semmi egészségügyi problémátok nincsen, és egészségesek vagytok :)

Puszi Nektek ~Manók!

Hali Manók~

Nem írok már megint, de bőven van mesélni valóm.

Nem, nem most fogok írástömegekkel áldani benneteket.

Csak egy videót osztok meg, hogy hogyan sikerült kikapcsolódnom a hétvégén :)

Abszolút Batzie és Frubin rajongóknak ajánlott és azoknak, AKIK ÉRTIK A POÉNT!!

Egy picit rólam: most megtudjátok, hogy miért nem omlottam össze, mint egy darab szikla a nehézkés időkben!

Egyébként a megrázó egyben csodaszép információ.

Krisztián temetése pénteken volt, de ami történt az egyszerűen elállította szavamat. A Neki szánt képemet, amit az előző bejegyzésben mutattam, ki lett nyomtatva és be lett rakva mellé, hogy elkísérje Őt az örök utazásba, végtére is... Neki készült!
Hihetetlen érzés, még is megnyugtat, habár nem az eredeti kép van ott, de nem érdekel. Megtiszteltetés.. Ezek után úgy érzem, hogy egy kicsi részem most vele utazik.

De mondom... Jobban vagyok :) És a barátaimnak köszönhetem. És lásd..VIDEÓ :) Na

Manók~ nincs szomorkodás, boldogság van és mosolygás.

Majd jelentkezem.. Puszi Nektek!

Nos ~Manók

Mesélek kicsit.

Tudjátok voltam nyaraláson.

( JA, hogy nem tudjátok? Igen voltam megint Lellén augusztus 8-tól 15-ig )

Hát igazából.. Azt tudnám csak mesélni, hogy fantasztikus volt! Igaz, megint, mint mindig, kicsit egyedül éreztem magam néhány nap, de ezektől eltekinte nagyon jól éreztem magam.

Voltunk Kaposváron, mint új hely és Badacsonyban, mint régi. Itt szeretném megjegyezni, hogy aki fagyizni akar egy jó adagot az Kaposvárra menjen!!! Ott öcsém akkora adagot kapsz, hogy 2 gombóctól kimúlsz. Az nem gombóc volt..az egy hegyomlás!! És még finom is a tetejibe', 170 forint, én mondom...Megérte!

Hazajöttem és úgy gondoltam, hogy majd milyen jó lesz itthon, megint a régi kerékvágás, edzések és rajzolások, és legalább kitudom magam pihenni rendesen, mert a saját ágyamban mégiscsak jobb aludni.

Talán nem kellett volna hazajönnöm.. Talán rossz ötlet volt, pedig én mondtam is, hogy ott maradok, nem érdekel semmi és engem hagyjon mindenki békén. Talán ez lett volna a helyes. De nem.. Hazajöttem egy rettentően borzalmas hírre.

Elhunyt egy barátom.

Nem is tetézném talán tovább, talán mostanra kicsit megnyugodtam és jobban vagyok, nem sírok állandóan, csak időközönként, viszont egyfolytába rá gondolok. Arra, hogy én amikor hazajöttem ő volt az eszembe, hogy mennyit fogok neki mesélni. Tudjátok miért kapcsoltam be a gépet? Elsősorban miatta! Megígértem neki, hogy amint hazaérek elmesélek mindent, képeket mutatok neki a rajzaimról, meg arról, hogy hol voltunk kirándulni. Megkért ezekre!

A hír hallattán én olyan helyzetbe kerültem, mintha valami rossz dolgot tettem volna. Egyből rámtört a sírás és csak az jutott eszembe, hogy ez vmi vicc..de ez nem vicces, ilyenekkel miért viccelnek?? 
Lefeküdtem és csak bámultam a falat. Gondolkodtam, majd felültem és nekiálltam egy rajznak, amit Neki festettem. És megígértem benne, hogy ezentúl bármit festek rajzolok, azt elsősorban Neki készítem. 

Hát olvassátok el.
De ezek után mondom, úgy érzem jobban vagyok.

Leszámítva azt, hogy elkezdtem magamba beszélni, mintha itt lenne fölöttem és most neki mesélek mindent. Reggelente így kezdem a napomat, hogy 'Nézd Krisz, most fogat mosok. Látod milyen szép zöld? '

Állítom, hogy ez vmi sokkos állapot.

Próbálok visszazökkenni, edzések, rajzolások.. Most is dolgozok egy megrendelésen. Kicsit elfelejtem a dolgokat.

Sokat találkozok a barátaimmal manapság. Kell is, kidumáljuk az összes gondunk bajunk. Tegnap Danival találkoztam. Egy fél napot vele töltöttem el és fergeteges volt, az nem gond érted, hogy az egész utat ő pofázta végig, én meg csak hallgattam :) És persze röhögtem..:D De ez így volt jó! Holnap Fuzsi jön el ide. Vele is kibeszélek mindent és mindenkit. Igen, félhettek!

Nem tudom mit írhatnék még. Ez a bejegyzés kicsit rövidre sikerült, de most kicsit értsétek meg és érezzétek át és bocsássatok meg. Talán kicsit máskor mesélek többet, jobbat, boldogabbat. De ez nem az a nap. Most csak elmagyarázom, hogy miért nem írok...

De azért szeretlek Titeket ~BlogManók!

jóéjt

BlogManók~

Hiányoztatok!

Képespusztára utaztam július 29-én. És ma (augusztus 4.) értem haza.

Hadd meséljek egy kicsit erről :$ Vagyis...KICSIT? Most lesz mit olvasnotok! És néznetek! muhaha

Hétfőn amikor elindultunk azzal a tudattal ültem fel a buszra, hogy most a legjobb barátaimmal töltök el egy fergeteges hetet: abból állt volna, hogy lesz kedvünk rajzolni/festeni, mindent rohadt jól megcsinálunk és buli lesz az egész tábor!  Külön mindenkitől, csak magunk leszünk, nehogy agyfaszt kapjunk másoktól :D

Nézzétek a két kismajmot :D

Az utazás is nagyszerű volt, volt minden, ami kell: zene, jókedv és töménytelen mennyiségű röhögés.

Megérkeztünk a táborba, ott úgymond külön váltak útjaink 2 okból: egy saját kis egyszemélyes sátorban aludtam, illetve 2 csoportra szedték a táborozókat és persze, hogy nem kerültünk egy csoportba, de később kiderült, hogy ez nem akadályozott meg semmit.

Már délután kaptunk egy új információt, hogy egy új lakótárs fog majd a sátorba költözni estefele, ne ijedjünk meg. Így is lett, Tomi volt azt, első pillantásra eléggé unott gyerek, akit akarata ellenére ráncigáltak oda le. Na de róla egy kicsit később :)

Minden este a fiúk sátrában dumáztunk, sok röhögéstől már első nap elment a hangom, a hét további napjain pedig küszködtem a torok fájással, de totál megérte! Ja, igen első nap már Tomi is becsatlakozott kicsiny társaságunkba és megismerte a 4 idiótát, állandóan csak azt tudta ismételgetni, hogy mi tuti szívtunk, mert csak úgy ennyi hülyeség ok nélkül nem dől ki az emberből. Illetve mi is egyre jobban megismertük őt.

Kiderült, hogy ő egy kőkemény Punk man, bakanccsal, ami fergeteges fenyegető eszközként volt használható. Nagyon laza volt, annyi cuccot hozott magával, ami éppen rajta volt, semmi más. Végülis ez totál logikus. Mi is elhatároztuk, hogy jövőre nem viszünk semmi cuccot, csak magunkat xd 
Na szóval Tomi is sokat mesélt magáról, erről a punk életről, ami nagyon durva! Így a farkasfalka már 5 taggal rendelkezett :D (dik xd farkasfalka xd) 

első közös kép Thomas a Punk-kal (:

Kicsit vissza a táborba: mindent totál jól elhatároztunk. Volt egy bulipadunk az étkezősátorban, minden este dumázgatás, a magunk urai voltunk, míg becsatlakoztak a többiek is. És a többiek alatt értek +6 embert. Megismerték ők is Tomit, rájöttek hogy totál jóarc és mindenki megszerette őt...a lazasága miatt ;) Mellette kicsit elengedtük magunkat!

Túrázgatások is voltak: elsétáltünk Kánba, másnap Pécsre a Zsolnay negyedbe, utána pedig az Orfűi strandra, a szokásos dolgok, amiket nem lehet megunni.

Egy szokatlan dolgot kivéve: hullócsillag. Mint mondottam volt, mikor kimentünk egyik éjszaka hmm, csillagokat nézni, kifeküdtünk a fűbe és csak bámultuk az eget. Sosem láttam még hullócsillagot. De most aznap éjjel 8at is egymás után. Fantasztikus volt, most persze már elsem hiszem, hogy én láttam e olyat, pedig valóban megtörtént!
Persze ezeket leszámítva, az összes boldog és vidám eseményeken belül/kívül voltak magányos percek is, sírtam keveset/sokat, de néha ilyen is kell.

Fogalmam sincs, miről mesélhetnék még. Fantasztikusan éreztem magam. Nem is egy új barátom lett. Olyan embereket ismertem meg közelebbről, akik nem voltak viszonylag szimpatikusok, most meg egyszerűen imádom őket és elképzelni nem tudtam volna nélkülük a táboromat. 
Még most is várom a táborban rólunk, és a csapatunkról készült fotókat, addig kielégítésként a buszozásokat had elevenítsem fel képekben :DD beszarás, hogy ezek, mint a baglyok...

Persze mit ér a tábor trollkodás nékül :) 
Jaj egy új barátomat nehogy kihadjam :D Rodrigez Paulo személyében :) (Egyébként Cristian Lopezről van szó, Anett spanyol unokatesójáról) Ez a kiscsávó egy aranytömb, esküszöm :D Olyan dumákat nyögött le nekem, hogy olyat én vérbeli magyarként sem tudtam volna mondani xd Megismerkedtünk a chocho fogalmával, az ííírtó cuki akcentusával és a kicsit betegesen perverz gondolkodásával :D 

Így jár, aki hamar bealszik egy fantasztikus bulis este :D

Itt Ricardo keze megvillan, látszik, hogy ő miatta van az egész, mi békés teremtmények sosem bántanánk a Márkot!! Kivéve Alexandra! Ő egy gonosz nőszemély, méghozzá a 15. gonosz nőszemély a héten, aki elhagyja Márkot... NE aggódj Márk! Neked is...Mint apukádnak...SIKERÜLNI FOG! Sosem szabad feladni :D

Röviden..ennyi...Életem legszebb 1 hete.

Leggyönyörűbb pillanata mégis csak a búcsúzás volt, itt mutatkozott meg igazán mennyire együtt vagyunk. Vagyis mi együtt vagyunk, csak egy kis időre Tomi nélkül. De hosszú még a nyár, és állítom nem örökre búcsúztunk el, nagyon a szívünkbe zártuk őt, állítása szerint ő is minket :)

A Rakéta Csapat az új családom!

Hahika Manók~

Gondoltam rögtönzök Nektek ide egy kis mesét a vakációm első hetéről. Most aztán lehet olvasni.

Nos, mint minden fogyni vágyó naív kislány, aki elhatározza, hogy amint elkezdődik a nyár, ők rögtön nekiállnak EDZENI, hogy a felesleges kilóktól megszabaduljanak, mert végülis jól kell kinézni a strandokon.... Így tettem én is. Egy apróbb eltéréssel: mégpedig ezt csak elhatározta. De azóta sem csináltam semmit. :D

Na, jó.  Egyszer lementem futni hajnalok hajnalán, amikor nagyon meleg volt, muszáj volt reggeli órákban menni, hogy nehogy megsüljek, vagy neadjisten' rosszabb/súlyosabb bajom lenne...(napszúrás). Hajlamos vagyok rá.

Nooos, elszeretném kezdeni mondjuk a legelejétől.

AZ ELSŐ VAKÁCIÓS NAP (június 17. hétfő): Hát természetesen megbeszéltem Tomi haverommal egy találkát, mert muszáj volt egyet söröznünk! A találkozásra való tekintettel azt még megjegyezném, hogy nemes célért találkoztunk: egy pólót terveztem (terveztünk 3an: Tomi, Ödi és jómagam) a nyár elején, és azért elkellett mennem. Meghívtam egy sörre, amit vittem magammal, mert az előtte két nappal levő Vasasnapon (amit innen jegyzek meg, hogy sokkal jobb volt számomra, mint az eddigiek) maradtak.

A találkozás sikeres volt, a nap folytatása....hát...IS... de lehetett volna jobb is mondjuk :) Nem számoltunk az esetlegesen előfordulható 40 fokkal. Tomi, ahogy megkapta a söröcskét, fel is szippantotta, ezzel nem volt gond. De amikor már elmentünk a kiindulási ponttól kb 500 méterre, kicsit beszédült :D 
A Technikumban találkoztunk, ez azért fontos, mert onnan az ÓVÁROSBA sétáltunk. Beezoony, ellehet képzelni, hogy két tizenéves kis hülyegyerek, akiknek semmi jobb dolguk nincsen az első vakációs napon, a pincesoron sétálnak lefele 40 fokban. Ez még semmi, a pólókat sikeresen átvettem, utána még vissza is kellett mászni! 
És itt jön a drámai pillanat: bementünk a Rudasba. 
Tehát, két grafikus az első nap már a sulit ostromolják... 
Talán ezt nem is akarom tovább vesézni, maradjunk annyiban, hogy egy jókora lelki trauma ért minket :D
A küldetés után szintén elmentünk sörözni, ezzel nem volt probléma, csak mondom...a meleg.

A HARMADIK VAKÁCIÓS NAP (június 19. szerda): Hát ezt a végtelenségbe merülő kuszaság világnapjának nevezhetném. Amikor szépen eltervezem a napomat: abból állt volna, hogy reggel 9-kor bemegyek a Főiskolába, és leszedem a kiállítást. (arról nagyon röviden a visszatekintés ITT) Utána elsétálok apukámhoz, a Vasmű kapuhoz, hogy odaadja nekem minden vagyonát :) Aztán azt határoztam el, hogy elmegyek kontaklencsét venni, illetve lötyit, onnan becéloztam volna a mamámat, majd végül az Alibit. 
Ez egy kisebb-nagyobb változtatásokkal lett megspécizve. Máris mondom: 8:50-re értem be a Fősuliba, és csak ketten ültünk ott Fannival. Tanárnő kicsi késéssel, fél10-re betoppant, mivel nem is lett volna gond, ha nem hárman vagyunk.... És igen, hárman leszedtük a kiállítást, és hárman is pakoltunk volna le a paravánokat, ha nincsenek ott azok a vadidegen úri emberek, akik segítettek nekünk. 
Nagy nehezen készen lettünk, azt hittem, hogy ennyi. JA NEM. Beültettek egy kocsiba és elvittek a Rudasba, hogy ezeket a paravánokat le is pakoljuk a pincékbe... Igen... Megint suliban vagyok.. 
Sulis témáról többet nem írok ebben, annyi volt utána, hogy elsétáltam a mamámhoz, ha már ő volt közelebb, majd buszra szálltam, elmentem apucihoz, egy laza félórát kellett csak várnom rá, akkorra már annyuék is megérkeztek, szóval a tervembe beékelődött a húgom is. Hmm, a béketérről elsétáltunk a Butik sorra, onnan az új fagyizóba: Adria fagyizó, a Vasmű úton, megkóstoltuk, tényleg finom. Onnan sétáltunk az Alibibe, megebédeltünk, majd utána haza séta. Ja az egy fontos információ, hogy előtte lévő nap kaptam az új szandimat, amit persze hogy rögtön fel is vettem, egy ilyen nap, és jól szétkúrta a lábam, szóval azóta nem tudok sétálni xd
Ugye reggel 9-re mentem és fél3-ra értem haza... Én meghaltam.

A NEGYEDIK VAKÁCIÓS NAP (június 20. csütörtök): Elhatároztam, hogy egész nap otthon maradok...De nem. Délután 5-kor betámadtuk az Arany iskolát, a húgom bizosztása miatt. Ennyi is a lényeg, természetesen megint mi hagytuk el az épületet utoljára, mert mi szeretünk a legeslegvégéig maradni... Maradjunk annyiban, hogy unalmas volt, de voltak pillanatok, amik viccesek voltak ... he he he.

AZ ÖTÖDIK VAKÁCIÓS NAP (június 21. péntek): MÁR MEGINT A RUDASBAN VAGYOK......... Mégpedig a bizimért mentem. Nem részletezném, csak röviden:

' A nevelőtantestület határozata alapján a tizenharmadik osztályba léphet. '

Nekem ennyi bőven elég :$
Suliból elsétáltunk Fruzsival a Dominó cukrászdába, fagyiztunk egy jót, és már szaladtam is haza. Hálistennek ebből a napból csak ennyi történt.

A HATODIK VAKÁCIÓS NAP (június 22. szombat): Megint a húgom. Megint egy Színes nap. Az Isten tudja hol, mert még most sem tudom felfogni merre voltunk, de ott nagyon jól elvolt mindenki, kivéve én. Én csak feküdtem az árnyékban, folyamatosan ittam a folyadékot, de még így is úgy megfájdult a fejem, hogy az valami elképesztő. 
Haza mentem és csak arra vártam, hogy ez a borzalmas hét véget érjen. De nem...

A HETEDIK VAKÁCIÓS NAP (június 23. vasárnap): A mamám szülinapját mentünk ünnepelni. Innen is BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT A VILÁG LEGJOBB MAMÁJÁNAK, MÉG 5000 ÉVIG ♥
Mondjuk ez a nap nem is volt borzasztó, sőt kellemes, úgyhogy ezzel nem volt gond. Haza értem és örömködtem, hogy vége a hétnek, holnaptól pihenek. Hétfő lesz és sehova nem megyek, az az én napom lesz és itthon fogok dögleni...Gondoltam én...

A NYOLCADIK NAP (június 24. hétfő): Amikor naívan felkelek, beszélgetek ismerősökkel és hirtelen megkívánom a rajzolást. Olyan dolog, amit az elmúlt 4 évben nem éreztem.
Itt jön a bökkenő: Ebben a pillanatban, ahogy én elhatároztam, hogy én márpedig rajzolni fogok, csörög a telefon: Szemenyei Tanár úr volt azt. A kicsi kézilabdázóknak akkor kezdődött el a kézis táboruk. Felkérés jött, mégpedig, hogy reddezek nekik egy kis vetélkedőt, a Magyarország Szeretlek! c. műsor példájára, minden ugyan az lenne, csak a téma szigorúan: KÉZILABDA! Én meg persze elvállaltam, mert hát végülis nincs jobb dolgom, kipihent vagyok és energikus. 
A nap további folyamán áthívtam Vivi csapattársamat, hogy egy pár feladatot csináljunk, és nagyon jól sikerült ez a küldetés.
Na most nem fogom itt számolgatni a napokat: a kilencedik vakációs nap (xd) kedden reggel már megint a suliban kötöttem ki. Kérdezte is a tesitanárom, hogy mit keresek itt?!... Én is erre a kérdésre kerestem a választ.. Nagy nehezen megbeszéltük igazgatóúrral a dolgokat, sikeresnek mondhatom.
Szerdán (a tizedik vakációs nap) reggel a csarnokba sétáltam tesómmal meglesni a kicsik edzését, hogy ezek a kicsik mennyire kicsik. Irtó cukik voltak, de félni kezdtem hogy ezek a kicsik, annyira kicsik, hogy nem fognak semmire sem válaszni, mert nem fogják tudni. 
Hála Istennek, tévedtem. A kis műsor este negyed8kor kezdődött, és a lehető legjobban alakult. Én voltam a szervező, Sapi osztálytársam a műsorvezető (akinek innen köszönöm meg a munkáját és a sok kütyüt, amit hozott :D) és a zsűri pedig Nóri, Vitya, Ali, Lali és Bedecs személyében. Az este fergeteges volt! A kicsik lelkesen játszottak, megismertek minket, megszerettek minket, nem is kívánhattam volna jobb estét, szóval úgy gondolom, megérte!

Ezt egy kérésre írtam, hogy meséljek a napról. Remélem minden kívánságot teljesítettem, még a magamét is, így most jól bepótoltam pár dolgot a bloggal kapcsolatban :))

Remélem azért Nektek jobban telik a nyaratok!!

Ja és egy utolsó információ: NYOLC NAP!!!!!
Remélem tudjátok miről van szó :)

További Kellemes Vakációt BlogManók~ ♥